Az előző részben >Bővebben>>> már megnéztük, hogy mi volt az egyik oka, ami meghatározta Lisszabon karakterét és most bepillantást nyerhetsz a másikba is. A fővárost 1755. november 1-jén egy szörnyű földrengés szinte teljesen elpusztította, ami a szeizmológusok becslése szerint a Richter-skála szerint 8,7 - 9 magnitúdót érhette el. Nem sok kellett hozzá és később a partokat elérte a cunami is, amely legalább hat méter magas volt és elöntötte a kikötőt a városközponttal együtt.

Ha mindez nem lett volna elegendő, azokon a területeken, amelyeket nem érintett a szökőár, a tűz ütötte fel a fejét és hamarosan továbbterjedt, ami legalább öt napig pusztított. Lisszabon épületeinek körülbelül 85%-a megsemmisült és a 300.000 lakosból 90.000-en életüket vesztették, de a város vezetése gyorsan reagált, így a romokból felhúzták a központi részt, a Baixa Pombalinát. Mindezek után még jött az utolsó csapás, a 19. század első éveiben Portugáliát megszállták Bonaparte Napóleon csapatai.

Több száz éves épületet csak keresve találhatunk a városban, ezzel szemben Portugáliában, ha északabbra utazunk, megismerhetjük az ország korábbi építészetét is, mivel Porto >Bővebben>>> kiválóan hozza a gyarmati idők hangulatát. Lisszabonban viszont az Alfama negyed szűk sikátoraiban a híres 28-as villamossal is tekereghetünk, de mindenképp érdemes leszállni a Szent Luca kilátónál (Miradouro de Santa Luzia), mert az egész fa nagyságú kopasz murvafürt bíborvörös virágai alól lenyűgözőek a tengerjárók látványa. 

Sokáig portugál fennhatóság alá tartozott Makaó is, ami 1999-ben került vissza Kínához. Már jóval ez előtt (az 1970-es évek közepén) függetlenné váltak egykori afrikai gyarmatai (Bissau-Guinea, Angola, Mozambik), valamint a Zöld-foki-szigetek. Ma a területéhez tartozik az örök tavasz szigete, Madeira és az Atlanti-óceánban messzebbre fekvő Azori-szigetek is. Az utóbbin a kék hortenziák és a páfrány fák özöne veszi körbe a tea ültetvényeket, de az óceán is burjánzik az élettől, mivel nem ritka még a legtöbb bálna és delfinfaj is >Bővebben>>>. Az évszázadok során a tenger és a föld egyformán fontos volt a portugáloknak, így nem hiába pazar látványt kölcsönöztek a Washington-pálmákkal övezett Tengerészeti Minisztériumnak.

A sárga 28-as villamos a meredek, szűk utcákkal és éles ívekkel tarkított Alfama és Baixa negyedeken is áthalad és a legjobb benne, hogy egy szokványos jeggyel vagy bérlettel is kipróbálhatod a szimpla 1930-as évekből származó, de felújított múzeumi darabokat. A 28-ason mintegy ötven, fából épített, századfordulós kocsit használnak, 20 ülőhellyel és 38 álló hellyel. Ez a vonal szinte mindig kellemetlenül zsúfolt, ezért egy próbaútra érdemesebb más vonalon felpattanni a hasonló járatokra.

Lisszabon egyik legrégebbi és legemblematikusabb kávézója A brazil (A Brasileira), amit az egykor Brazíliába emigrált portugál alapított, aki még ott feleségül vette a régió egyik legnagyobb kávéültetvényes lányát. Ezen a helyen alakult ki a portugál kultúra egyik berögzült szokása, a kávézás és itt született meg a mindenki által használt kifejezés az eszpresszóra, a bica. A lazító kávézás közben felfigyelhetsz egy érdekes jelenségre, mivel sokan vásárolnak itt egy zöld könyvet, az Üzenetet (Mensagem), ami Fernando Pessoa portugál költő alkotása és csak itt lehet kapni. Miközben Portugália dicső múltjáról és a portugál vívmányokról olvasgatsz benne, akár egy osztrigát is bedobhatsz az Európában termesztett kávébabból >Bővebben>>> készült pingado (espresso kis tejjel) mellé.

A város legnagyobb vásárcsarnokát, a Ribeira piacot (Mercado da Ribeira) nem csak krumpli és tőkehal vásárlás miatt érdemes felkeresni, mivel az egyik felében a Time Out Market Lisboa várja az éhes szájakat. Egyetlen hátránya, hogy csak bankkártyával lehet fizetni a kis vendéglátóhelyeken, előnye viszont az óriási tér, hatalmas asztalokkal, amiknél bárhol megpihenhetsz akár egy kis sör mellett.

Ha meguntad már a föl-le mászkálást a dombokon, a Baixa kerületből kényelmesen felugorhatsz a Santa Justa Lifttel (Elevador de Santa Justa) a Carmo térre. A Nemzeti Emlékműnek számító díszes vasszerkezet 1901-ben készült el, amit először gőzgép működtetett, majd 1907-től elektromos motorral hajtották meg.

A Bairro Alto negyedben sem kell semmi más a város élvezetéhez, mint sétálás közben elmerülni a közeli részletekben. Olykor pedig az épületek közül megnyílnak a távolabbi képek is, mint a Várhegyen álló mór Castelo de S. Jorge és az alatta elhúzódó panoráma. Tovább Lisszabon III. részéhez >>>

Ha tetszett a cikk, klikkelj a jobb felső sarokban lévő KÖVETÉS gombra vagy kövesd az Utazás Európába facebook oldalát:

További extra fotókért klikkelj ide:

 Vigyázz Lisszabonban is az autóbérléssel >>>