„Elképzelhető lenne-e egy a rabszolgaság áldozatainak szentelt emlékmű a Washington-emlékmű mellett az amerikai főváros központjában elterülő National Mall parkban? Minek kellene ahhoz történnie, hogy London szívében, a Trafalgar téren emlékhelyet alakítsanak ki a Brit Birodalom nevében elkövetett bűncselekmények jelképeként? Mennyire kellene megváltoznia a politikai diskurzusnak Ausztráliában, hogy a sydney-i operaház mellett a családjuktól elszakított őslakos gyerekekről is megemlékezzenek?” /forrás: Goethe-Institut, Jenny Wüstenberg/
1945. január 2-án szövetséges légitámadással megsemmisítették a nürnbergi óvárost és igen súlyos károkat okoztak a város egész területén, így nagyrészt csak a háború utáni modernkori épületekkel találkozhatunk. Ezzel szemben több kis város a középkori arculatát teljesen megőrizte, amiket egy feltöltődésért is érdemes felkeresni:
Aki kettessel átcsúszott történelemből, még annak is a városról biztosan a nürnbergi per jut az eszébe. A véletlennek köszönhetően a bombázások után csaknem teljesen ép maradt az Igazságügyi Palota (Justizpalast Nürnberg) monumentális épülete és alkalmasnak is ígérkezett a per lebonyolítására, mivel mögötte húzódott a börtön komplexuma. A mai Memorium Nürnberger Prozesse múzeumban a főbűnösök pere 1946. október 1-jén ért véget, tizenkét vádlottat kötél általi halálra, hetet letöltendő börtönbüntetésre ítéltek, hármat pedig felmentettek. Tíz halálraítélten 1946. október 16-án hajtották végre az ítéleteket, Martin Bormannt távollétében halálra ítélték, Hermann Göring pedig október 15-én egy ciánkapszulával öngyilkos lett.
forrás: Memorium Nürnberger Prozesse; fotó: Christine Dierenbach
A nürnbergi törvényeket Adolf Hitler 1935. szeptember 15-én ebben a városban jelentette be, amivel a faji megkülönböztetést próbálták legalizálni, majd egész Európán keresztülgázolt a holokauszttal. A rendet itt is fenn kellett tartani, így Hitler főépítészete Albert Speer téglatestekből összerakta az SS-Kaserne gigantikus épületegyüttesét. A 175.000 m² hasznos terület falait 4.500 ablakkal és 3.500 ajtóval fedték be, mindenféle csicsa nélkül.
Dutzendteich kerületbe álmodták meg a nácik az NSDAP által rendezett grandiózus Birodalmi Pártgyűlések Területét (Reichsparteitagsgelände). A gránitlapokkal (lásd: Mauthausen-Gusen) kirakott, 2 km hosszú és 40 m széles Nagy utat (Große Straße) a katonai díszszemlék számára építették, viszont a háború kitörésével ez elmaradt, legközelebb az amerikai gépek szálltak le a náci háborús bűnösökkel. Párhuzamosan megkezdődött a római Colosseumra emlékeztető pártközpont, az U alakú Kongresszusi Központ (Kongreshalle) építése is, de csak megvalósításának feléig jutottak.
A mai német szövetségi címeren lévő sas teljesen másképp fest már, mint a Birodalmi sas (Reichsadler) és megjelenésében az arany, fekete és a vörös, vagyis a német zászló színei köszönnek vissza. Az Adolf Hitler által tervezett, a római légiók sasszimbólumán alapuló embléma, mely karmai közt egy koszorúba zárt horogkeresztet tart, az 1935-ös nürnbergi döntés után vált nemzeti jelképpé. A Reichsadler esetében jobbra, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) Parteiadlere esetében pedig balra nézett a sas, az utóbbi párttagjai megvezetetten zengték jelszavukat:
„Ein Volk, ein Reich, ein Führer!”
(magyarul: „Egy nép, egy birodalom, egy vezér!”)
A 250.000 férőhelyes Zeppelin-mező (Zeppelinfeld) a náci párt nagygyűléseinek színtere volt 1933-38 között, fő építménye, a 360 méter széles Steintribüne, A. Speer első műve volt a náci párt számára, amit a görög Pergamon-oltárról mintázott. A díszlelátó előtt, abból kissé előreugorva kapott helyet a szónoki emelvény, amelyről Hitler náci karlendítés (Hitlergruß) kíséretében köszöntötte az összegyűlteket:
„Sieg Heil!” (magyarul: „Szent a győzelem!”)
1947 óta már csak autóversenyeket tartanak a környező utcákon, így a tribün előtti szakasz lett a Norisring célegyenese. 1988 júniusában Kesjár Csaba a helyi Forma-3-as bajnokságon 200 km/órás sebességgel a falnak csapódott és a korlátok közé szorulva vesztette életét. A szakemberek jóslatai szerint ő lett volna az első magyar versenyző, aki a Formula–1-ben szerepelhetett volna.
A rozzant Steintribüne rejti a 300 m² alapterületű, 8 méter magas Arany Csarnokot (Goldener Saal), amely a mennyezet csillogó mozaikjai után kapta a nevét és a végigfutó horogkeresztek motívumai díszítik.
卍
Náci! Hát, érdemes kipróbálni ezt a jelet pl. a Google fordítóban és csodák csodájára kínai írásjelnek (ejtsd: Wán) fogja felismeri, aminek a tényleges fordítása: a mindenség szimbóluma. Ha a szára balra, az óramutató járásával ellentétes irányba néz, akkor ősi vallási ikon és a jó szerencse, a jólét szimbólumaként használják az eurázsiai kultúrákban (hinduizmus, buddhizmus, dzsainizmus), ha viszont jobbra, az óramutató járásával megegyező irányba mutat, akkor ábrázolja a Btk. 335. § Önkényuralmi jelkép használata szerinti náci horogkeresztet.
forrás: Dokumentationszentrum Reichsparteitagsgelände, Stefan Meyer
Az Arany Csarnok tetején egy hatalmas horogkeresztet helyeztek el még 1937-ben, amit az amerikai hadsereg 1945-ben szétrobbantott, majd a városi hatóságok 1967-ben a levegőbe repítették a tribün kettős oszlopsorát is, súlyos károkat okozva az épület többi részének. A főtribünhöz két szárnyán árkádok csatlakoztak, amelyek alá Speer légvédelmi fényszórókat telepített, majd az egész mezőt 12 méterenként kivilágította Flak-Sw 34-ekkel (Bővebben>>>), így létrehozva az azóta megismételhetetlen Fény katedrálisát.
A Steintribüne eredeti fotóját, itt az Instagramon tudod megnézni:
